Tudástár

A mászó sportnak is megvan a maga nyelvezete. Ez a sporttudomány is rendelkezik a saját definícióival, illetve olyan szavakkal, amiken minden mászó ugyan azt vagy közel ugyanazt érti. Aki barátkozik a mászással, annak ezek a szavak ismeretlenek lehetnek. Így jól jöhet egy kifejezetten mászóknak szóló értelmező szótár.

 

Ne okozzon meglepetést, hogy a legtöbb szakszavunk angol vagy német eredetű. Ezek a nyelvterületek jelentették a mászó sportok bölcsőit.

 

Folyamatosan fejlesztgetem, ahogy időm engedi, de ha javaslatod van azt is szívesen veszem. Írd meg ha elírtam valamit, vagy nagyon ide kívánkozna tőled egy-két szószedet!

 

Expressz-köztes-sling
Onsight
Reibung

egy aprócska falu Olaszország északi részén, a Garda-tótól keletre. A legközelebbi nagy város Verona. Természetesen nem lenne számunkra semmi érdekes benne, ha nem lennének remek és tiszta mészkőútjai.

Nekem egy régebbi kalauzom van, ami szerint 135 úttal rendelkezik, de tapasztaltunk pár újat, úgyhogy körül-belül 140 út lehet Ceredoban. Sajnos Budapestről elég messze van (~830 km / ~9 óra), viszont az utak gyönyörűek, kompaktak és tiszták. Maximum a lépések vannak kicsit kilépve, de a fogások egyáltalán nincsenek elhasználva. Mišja Peč-hez képest az utak olyanok mintha 1-2 éve nyitották volna őket. Valójában Ceredo-ban a mászóélet 1991-ben indult el igazán, ekkortájt épült ki az utak többsége. A falak fekvése dél-délnyugati, úgyhogy tavasz és ősz az ideális mászó időszak. Ha süt a nap, akkor nagyon meleg tud lenni, ezért nyáron csak a kora reggeli, késő esti órákat tudom elképzelni mászás céljára. Az utak számozása viszont nagyon szigorú. Egyöntetűen az volt az érzésünk, hogy ezek a fokozatok nem reális On-sight fokozatok. Szinte minden nehézségben találhatunk 10-25 méteres változatot, a táblától a plafonig, a cseppkőtől a peremig minden típus előfordul.

2010 nyarán népes magyar küldöttség utazott Németország déli részére, Nürnberg mellé. Ismerünk olyan sofőrt, aki a budapesti indulást követően 360 perc múlva parkolni tudott Oma Eichler-nél. Aki nem volt még, már annyit hallott róla, hogy feltétlen látni akarja. Aki járt már ott előbb vagy utóbb vissza fog menni. Számtalan emlékkel gazdagodva – a szerencsések 1 hónap mászás után – tértünk haza FRANKENJURÁ-ból. Rengeteg emlék, jobbnál jobb sztorik… Nincs mese, tervezzük a 2011-es túrát. Ehhez próbálunk segítséget nyújtani néhány információval.

Mivel az idő bizonytalankodott, ezért valami olyan mászóhelyre volt szükségünk, ami Barcelónához közel van. Ne bukjunk sokat se időben sem gázolajban, ha esetleg mégis esne az eső. Tamás az El Garraf Nemzeti Park szélén lévő Pas de la mala dona nevű mászóhelyet javasolta. Természetesen hallgattunk rá, mégis csak neki van helyismerete.

Az El Garraf Nemzeti Parkban van még más mászóhely is, de megközelíthetőség szempontjából talán ez a legkézenfekvőbb. Tehát a Pas de la mala dona egy kanyargós hegyi út alatt található a tenger parton. A partot ne úgy képzeljétek el, hogy ha megunod a mászást, akkor ledobod a beülőt és jöhet a pancsolás vagy napozás a homokos plázson. A part itt egy meredek sziklafalat jelent, aminek a közepén van, egy vasúti alagút. Ennek az alagútnak a tetején van a Pas de la mala dona szektor. Szóval ha jön a vonat, akkor remeg az ember lába alatt a talaj. Mivel közel van Barcelónához ezért eléggé lemászottak az utak, legalábbis az itteni viszonyokhoz képest. Kecske-hegynél vagy Francia-bányánál azért lényegesen jobbak a kondíciók. Az utak alapvetően jól kiépítették, többségükhöz ragasztott nitteket használtak, így vissza ereszkedni is van lehetőség. A standok két pontosak, lánccal és egy-vagy két karabinerrel, de azért nem árt ha van rajtunk kantár, ha esetleg mégis át kellene szerelni.

Régen szerettünk volna már eljutni Spanyolországba, így október végén megvettük a repülő jegyeket Barcelonába. Két barátunkhoz jöttünk látogatóba na és persze mászni. Kivettem egy hét szabit – némi fejfájást okozva a főnökömnek – és felültünk a repülőre. A túra nem indult túl fényesen, mert rossz időt mondtak és igazuk lett. Így első napunk kulturálódással telt, megnéztünk egy természeti múzeumot, amit a legnagyobb helyi bank hozott létre támogatva az elme pallérozását. Érdekes természeti jelenségek modellezését nézegettük, kövületeket és élő állatokat az Amazonas-medencéből. Másnap már szerencsénk volt az idővel, így elmentünk Montserratra mászni.

Szerencsére minden évben bőven terem a hazai sportmászás gyümölcseiből, és ez az idei évben sem volt másképp, bár még nincs vége. Készítsünk egy rangsort a sportmászás kategóriájában közösen!

Mit illik és mit nem illik csinálni mászás közben? Ezek az íratlan szabályok az évek alatt ránk ragadnak mint a kosz. Jelentőségük viszont nagyobb mint gondolnánk. Ha etikusan és a szabályokat betartva viselkedünk akkor egy külföldi mászó helyen is számíthatunk a helyiek segítségére és szimpátiájára. Ha az általános és lokális szabályokat nem tartjuk tiszteletben, akkor jogosan orrolnak meg ránk vagy zavarnak el minket. Ezt a bejegyzést a kezdőknek szánom, hiszen nektek nem volt még módotok elsajátítani ezeket a hallgatólagos előírásokat. Ugyan akkor biztos vagyok benne, hogy néhány hosszabb ideje a sportban mozgó társunknak is tartalmaz majd újdonságot ez a bejegyzés.

Mi az a csalóbot és mire jó? Nem másra mint csalni. Kis turpisság ez a biztonságunk érdekében. Tulajdon képen nem más ez, mint a karunk meghosszabbítása. Amikor az első nitt túl magasan van, akkor a csalóbot segítségével akasztjuk be a köztest és benne a kötelet, megkímélve magunkat egy boka töréstől.

Hytrel® protektor
Slide-Rail-System®
Triad-System®
Pro Shield®
Dry Shield®
Sports Braid®
Thermo Shield®
Bicolor

Az Edelrid Hytrel® protektor egy beülő kopásvédelmi technológia. Lényege, hogy a beülő központi hevedere és a bekötésnél a kötél által leginkább koptatott részt védi, vagyis a combheveder központi hevederbe futó részét.

Van már pár éve, hogy először Zilliben jártam. Ma is emlékszem. Jellemzően felhős hajnal volt, aztán a felhők mögül kikandikáltak a hegyek, a nap áttörte a felhőket és mire felértünk Ewigére már stabilan sütött a nap. Azóta többször vissza-vissza tértem ebbe a völgybe. Szeretem ezeket a hegyi körülményeket még az Alpokra jellemző változékony időjárás ellenére is. A kőzet gyönyörű, kompakt gránit, az utak jól biztosítottak és többnyire reálisan számozottak, de már megint előre szaladok. Kezdjük a legelején.