( ... termék )
Ezt olvasod: Kezdőlap » Tudástár » Mászás » A mászás etikája és illemtana
2014. április 23., szerda

Mászók értelmező szótára

A mászó sportnak is megvan a maga nyelvezete. Ez a sporttudomány is rendelkezik a saját definíci...

Olasz mászóhelyek - Ceredo

{yootooltip title=[Ceredo] sticky=[0]}Egy aprócska falu Olaszország északi részén, a Garda-tótól...

Frankenjura - Ahol az RP stílus született

2010 nyarán népes magyar küldöttség utazott Németország déli részére, Nürnberg mellé. Ismerünk olyan...

Spanyol mászóhelyek – El Garraf Pas de la mala dona

Mivel az idő bizonytalankodott, ezért valami olyan mászóhelyre volt szükségünk, ami Barcelónához k...

  • Mászók értelmező szótára

    2011. október 19. szerda, 06:34
  • Olasz mászóhelyek - Ceredo

    2011. május 08. vasárnap, 15:13
  • Frankenjura - Ahol az RP stílus született

    2011. február 27. vasárnap, 18:10
  • Spanyol mászóhelyek – El Garraf Pas de la mala dona

    2011. február 05. szombat, 14:26
FacebookTwitterIWIWSatartlapGoogle bookmarkUrlGuru.huBlogter.huvipstart.huLinkter.huDiggDel.icio.us
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A mászás etikája és illemtana

E-mail Nyomtatás

Mit illik és mit nem illik csinálni mászás közben? Ezek az íratlan szabályok az évek alatt ránk ragadnak mint a kosz. Jelentőségük viszont nagyobb mint gondolnánk. Ha etikusan és a szabályokat betartva viselkedünk akkor egy külföldi mászó helyen is számíthatunk a helyiek segítségére és szimpátiájára. Ha az általános és lokális szabályokat nem tartjuk tiszteletben, akkor jogosan orrolnak meg ránk vagy zavarnak el minket. Ezt a bejegyzést a kezdőknek szánom, hiszen nektek nem volt még módotok elsajátítani ezeket a hallgatólagos előírásokat. Ugyan akkor biztos vagyok benne, hogy néhány hosszabb ideje a sportban mozgó társunknak is tartalmaz majd újdonságot ez a bejegyzés.


Az első és legfontosabb, hogy tájékozódjunk a helyi szabályokról. Minden valamire való kalauz tartalmaz ezzel kapcsolatos információkat. Például a homokköves területekre, de leginkább Szász-Svájcra jellemző, hogy nem engedik a magnézia vagy a saját fém köztesek (ék, friend) használatát. Ma már lazulnak ezek az előírások de ha nem tartjuk be a helyi szabályokat, akkor ne csodálkozzunk ha egy-egy vehemens lokálpatrióta lerángat a falról és elvágja a kötelünket, ezzel nyomatékot adva méltatlankodásának.

Általános szabály, hogy akinek a kötele előbb kerül egy út alá azé az elsőbbség. Ez sportútra, nagyfalra egyaránt érvényes. Van aki ezzel visszaél, lerakja a kötelét majd egy óra múlva jelenik meg, hogy stipi-stopi én jövök! Ilyen esetben meg kell keresni az illetőt, megérdeklődni, hogy mikor akar indulni mert ha még pihen, akkor próbálnánk egyet. Ha van annyira sportszerű, hogy előre enged minket, akkor gyorsan kezdjünk neki a mászásnak és ne projekteljünk az útban órákat. Mondanom se kell, hogy mi se tároljuk a kötelünket egy út alatt se.

Ha már a kötélnél tartunk akkor jó tudni, hogy egy mászót kevéssé lehet jobban megsérteni mint amikor a kötelével vagy egyéb felszerelésével nem megfelelően bánunk. Talán nálunk kardinálisabb ez a probléma mint tőlünk nyugatabbra, mert nekünk egy kötél a jellemző fizetéseknek nagyobb részét teszi ki. Én például elég morcos tudok lenni ha valaki rákéreckedik a kötelemre de véletlenül sem törekszik rá, hogy a kötélzsákon tartsa. Különösen ráncolom a homlokom, amikor a kötelemet használja járdának.

Nem ritka, hogy valaki lejön egy útból de a kötelét benne hagyja, akkor is kérdezzünk rá mi a terve? Lehet, hogy a mászótársa fogja Top-Rope-ozni perceken belül, csak isznak egy teát. Ha csak később másznák de a kötélre Top-Rope van szükségük, akkor ajánljuk fel, hogy mi másznánk addig egyet, de természetesen mászunk a kötelükkel és bent hagyjuk felsővel. Ez amolyan kompromisszumos megoldás. Ha valaki bent akarja hagyni a kötelét egy útban akkor elvárható, hogy elfogadjon egy ilyen ajánlatot. Ahhoz senkinek sincs joga, hogy órákig stoppoljon egy utat.

A kötél út alatt hagyásához kicsit hasonlatos helyzet a boulderezés is. Bár itt egy-egy próba csak pár másodpercig, percig tart így az a jellemző, hogy mindenki oda teszi a Crash Padjét, együtt használjuk és felváltva próbáljuk a bouldert. Arra azért legyünk figyelemmel, hogy sáros cipővel ne tapicskoljunk a crash pad-eken, valamint a kölcsön spot-olás vissza jár.

Mind sportút, mind boulderezésnél egyaránt érvényes, hogy ha kölcsön kérünk fogástisztító kefét (van aki rendszeresen hiénázik másoktól) akkor annyi a minimum, hogy nem felejtjük el vissza adni. Bosszantó amikor egy útból lefelé jövet pucolnánk a fogásokat, de a cimbi elkérte a kefénket csak éppen elfelejtette vissza adni.

A magnézia és az ujjra tekerhető ragasztó szalag is kényes kérdés. Magnéziát mindig másoktól kérni gáz. Egyszer-egyszer mindenkivel előfordul, de rendszeresen mástól kunyerbálni pofátlanság. Ugyan ez a helyzet a szalaggal az ujjra. A magnéziázással szorosan összefügg, hogy mászás után egy utat mindig le kell pucolni. Vonatkozik ez boulderre és sportútra is. Legalább a nap folyamán az utolsó mászó. Mivel sokszor nem tudjuk mi leszünk-e az utolsók pucoljuk végig.

pucolatlan-homokko-fogas Nem csak esztétikai jelentősége van ennek. A túl sok magnézia sem jó egy fogáson, ezzel kockáztathatjuk egy másik mászó on-sight kísérletét. Mi sem szeretnénk a koszos fogások miatt leesni, úgyhogy pucolni pucolni pucolni. Gyakori a fogások, lépések ziapöttyel való jelölése. Egy út projektelése esetén ez rendben is van. De ha nem sikerült az adott napon belül tiszta-homokkomegmászni, akkor pofátlanság magunk után ott hagyni, mert ezzel egy másik mászó On-sight-ját tesszük kevésbé értékessé. Azon kívül környezet megóvó szerepe is van a pucolásnak. A sziklák és a természet nem a mi tulajdonunk hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön, ebből kifolyólag mondanom sem kell, hogy ne szórjuk, inkább szedjük a szemetet.

Vannak olyan felületek egy falon, amik adott esetben mászhatatlannak tűnnek. Bizonyos vidékeken – sajnos nálunk is volt rá példa – ilyenkor megfúrják, fogást vésnek a falba, rosszabb esetben még műfogást is beragasztanak, hogy mászható legyen. Az én szememben ez etikátlan. Azért ez a véleményem, mert a sport és a sportolók teljesítménye folyamatosan fejlődik. Vagyis ha nem vagyunk elég jók, hogy vésés, fúrás vagy ragasztás nélkül megmásszuk egy vonalvezetését a falnak, akkor talán nem dolgoztunk eleget, hogy megérdemeljük annak az útnak az első megmászását. Ha mi nem vagyunk elég kemények, akkor hagyjuk meg az utánunk jövőknek. Elvégre a természetet csak használhatjuk, nem tulajdonoljuk.

Koncentrálva kicsit a sportmászásra gyakran előfordul, hogy az egyes utakat PP vagyis Pink Punkt (az expresszeink már az útban vannak) stílusban teljesítjük. Ez is egy becsülendő megmászás szó se róla, de az a tisztességes ha ezt a megmászást PP-nek kommunikáljuk pl.: a 8a.nu-n az úthoz tartozó kommentbe beírjuk a PP-t. Kivétel ez alól ha az út építője eleve fix köztesekkel látta el az utat. Ez sok, nagyon áthajló helyen előfordul. Ebben az esetben megengedhető az RP vagyis Rote Punkt jelölés (az expresszeket mi magunk helyezzük el mászás közben). Egyszer mosolyogva hallgattam egy olyan véleményt, mi szerint a PP és az RP között nincs különbség. Javaslom a különbséget vitatóknak próbálják az egyik projektjüket PP és RP stílusban is megmászni. Hamar eloszlanak a kételyek a különbséget illetően. Létezik még egy igen szűk körben ismer stílus, ez a tisztított RP. Erre akkor lehet példa, ha valaki projekttel egy utat és bent hagyta az expresszeit, de ugyan akkor mi is azt az utat szeretnénk megmászni csak RP stílusban. Mi a teendő ilyenkor? Mászás közben a bent lévő expresszeket kiakasztjuk, majd ismét vissza és bele a kötelet. Kicsit nyakatekert megoldás, de ebben az esetben az RP az RP.

Szerintem a legtisztább stílus az On-Sight. Ebbe az OS-be nekem nem fér bele amikor a kalauzban olvasom, hogy az áthajlásból kimászás a kunszt. Ez már nem OS mert tudom, hogy mindenképp pihenő pontot kell találjak az áthajlás előtt, vagyis olyan információm van az útról ami eldöntheti, hogy megmászom vagy sem. Az On-Sight az, amikor csak az út fokozatát tudom és maximum azt, hogy milyen magas és hány expressz kell bele. Ezért nem is etikus bele beszélni valakinek az OS kísérletébe és mondani neki az út sajátosságait. Hiába, hogy nem próbálta még, nem ereszkedett végig rajta és nem nézte meg a fogásokat, ha tippeket adunk neki mászás közben az már nem OS. Tehát a földön állva megnézni az utat, akár távcsővel is az etikus megoldás. Minden más már nem az OS kategóriája.

Kimaradt még a Flash megmászás. Ez az az eset amikor láttam az útban mászni valakit, elmondták a tudnivalókat, de nem próbáltam még és nem ereszkedtem rajta, vagyis nem tudtam megfogni a fogásokat. Azért ez a stílus is becsülendő mert nagy tudást és tapasztalatot igényel, és kiváló memóriát. Ha két út variálásából keletkezik egy harmadik, azt megmászni már nem OS és nem is Flash, ha az eredeti két útból bármelyiket is másztuk már.

Előfordulhat egy megmászás közben, hogy a biztosító ember túl szorosan fogja az elölmászót és egy-egy dinamikus mozdulatnál kicsit megfeszül a kötél. Ez azért nagyon kellemetlen mert nehéz megítélni, hogy ez a pici kötél feszülés mennyire járul hozzá az út teljesítéséhez. Én biztosító emberként jártam már így és nagyon szégyelltem magam. Nem ismertem eléggé az utat és nem tudtam, hol kell lazább kötelet adni. Szerencsémre a következő próbánál sikerült megmászni az utat és én is jobban figyeltem.

Mászó helyeken és úgy egyébként a természetben sem illik ordítozni és hangoskodni, mert ezzel más mászását és a környék élővilágát is feleslegesen zavarjuk. Kivétel ez alól a vészhelyzet például a kőhullás, vagy a kötél lehúzásánál a többiek figyelmeztetése.

A kedvencem minden sportmászó etika közül az amikor a kötél elöl mászás előtt történő beakasztása jön szóba. Szerintem ez csak az első akasztás esetében fogadható el és akkor is csak akkor, ha az első akasztást elérni veszélyes. Például azért mert magasan van, vagy mert leugrani boka sérüléssel járna az egyenetlen talaj miatt. Én is nem egyszer használtam már csaló botot, hogy beakasszam az első köztest. Kishazánkban különösen jellemző, hogy az első nittek magasra lettek fúrva. Ez sokszor a rendelkezésre álló kevés nitt és tőcsavar miatt van így. A legtöbb esetben nem az út építőjének a felelőtlenségéről vagy rosszindulatáról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy nem lehetett azokban az időkben beszerezni a kellő mennyiségű és minőségű felszerelést, így spóroltak ahol tudtak.

Az új utak nyitásához tartozik pár fontos szabály. Először is a nyitandó utat annak a kiváltsága elsőként megmászni, akinek volt szeme felismerni a lehetőséget. Ezt a projektelő fázist jelöljük az első nittben hagyott kötélgyűrűvel. Ilyenkor minimum egy évig az út gazdájának a joga az útját próbálni. Ha folyamatosan próbálgatja az utat akkor ez az egy év gyakorlatilag korlátlan ideig kitolható. Ilyenkor csak az út építő józan belátásában lehet bíznia annak aki szeretné eltulajdonítani a projektet. Nem ritka, hogy az út építője átengedi a lehetőséget másnak mert nem boldogult vele. Ilyen volt a világ első XI-es nehézségű útjának, az Action Direkte-nek a története is. Ugyan ez a szabály vonatkozik a variánsok megmászására is.

Nagyfalon a legfontosabb szabály, hogy aki először szállt be az útba azé az elsőbbség. Tehát ki korán kell szabad utat nyer. Túl az etikán ennek biztonsági vonzata is van. Hozzánk közel eső területeken ritka az igazán kompakt nagyfal, így a kőhullástól mindig tartani kell, különösen nagy ennek a kockázata ha felettünk másznak.

Nagyfalnál érdekes a Rotkreis. Ez egy kicsit korcs dolog, de Rotkreis stílusban másszuk az utat, amikor bele esés után az első no hand rest-ig vissza engednek és onnét indulsz újra. RP-nek akkor tekinthető egy nagyfalas megmászás, ha minden kötélhosszt RP másztál. Tehát ha bele esel valamelyik hosszba, akkor kipucolod az expresszeidet az alattad lévő standig és újra kezded. Ilyen formán nem számít egy hosszt hányszor próbálsz, de meg kell lennie a mászás alatt mindegyiknek RP. Az OS ugyan az mint sport útnál. Ha már bele fogsz egy köztesbe vagy beleülsz és onnét indulsz, akkor az Alles Frei vagyis AF megmászás (a mesterséges mászásra nyilván nem vonatkozik). Mondjuk úgy, hogy ez már a meneküléshez tartozik. El kell különíteni a nittelt nagyfalakat és a klasszikus utakat. Sport nagyfalakban még csak-csak, de klasszikus utakon például a Tátrában el kell kerülni az esést, mert túl a nagy eséseken, lehetnek élek amin felfekszik a kötél vagy olyan tagolt a szikla, hogy esés közben össze zúzzuk magunkat. Mindig a biztonságot tartsuk szem előtt és sose feledje senki, hogy falban aludni nem túl szívderítő, főleg ha nem tervezett bivakolásról van szó. Elsődleges a biztonság, utána a stílus.

Fontos szabály, hogy ha nagyfalon/hegyen mászás közben egy páros bajba kerül és nekünk módunk van segíteni, akkor felhagyunk a saját terveinkkel és a segítségükre sietünk. Ez annyira egyértelmű, hogy kár volt leírnom.

Remélem nem felejtettem ki semmi fontosat de ha netán mégis, akkor szóljatok és kiegészítem.

Köszönöm Zsoltnak és Bálintnak az alábbi észrevételeket, kiegészítettem az eredeti bejegyzést.

Levente

Hozzászólások (8)Add Comment
0
...
Írta: Szekeres Gábor, 2010 október 20.
Szia Levente!

Szerintem nagyon hasznos, hogy ezt megosztottad velünk.Köszi
Engem mindig is érdekelt, hogy amikor kiépítenek egy sportmászó utat, fölülről ereszkednek be, vagy pedig úgymond mászás közben történik a nittek elhelyezése. Gondolom mindkettőre van példa, de mi a helyzet egy különösen nehéz út megnyitásánál, amikor amúgy is minden erejére és rutinjára szüksége van a mászónak?
Üdv.:Gábor
0
...
Írta: Lakatos Zsolt (Zsozso), 2010 október 20.
Szia Levente es Mindenki Mas aki olvassa... smilies/smiley.gif

Szuper a cikk, velemenyem szerint nagyon sok maszora ra fer az olvasasa es gyanitom, hogy sok mindenki fog szamara "uj" dologgal talakozni... de akinek nem inge... smilies/wink.gif

Az egyetlen dolgot csak amit hianyoltam a cikkbol, egy olyan aspektust amit olyan helyeken ahol magyarorszagi maszok megfordultak sokszor tapasztaltam... a zaj... ugy a biztosito ember es a maszo kozotti hangoskodas, mint a fal alatt lezengo/piheno emberek kozotti tul hangos eszmecsere... szerintem ez is a fenti temakorhoz tartozik... smilies/smiley.gif
ezt egyebkent mashol is (pl. sipalyakon) megfigyelheto, amolyan magyar specialitas... smilies/smiley.gif

en egyebkent erdelyi vagyok, sok szuper maszohely van errefele, ha valaki erdekelt, szivesen segitek!

zs.
Izer Bálint
...
Írta: Izer Bálint, 2010 október 20.
hejhóhalihó
én egyáltalán nem vagyok nagyfalas arc, bár már egyszer kétszer volt szerencsém a mászás ezen ágát is kipróbálni. Nézi az ember ezeket a fantasztikus videókat csodás helyekről, árad az erő, a motiváció, és a Pou testvérek fanatizmusa. Nem semmi teljesítmény megmászni (amúgyse nem hogy) nagyfalon egy 8c nehézségű utat, de hogy is történik ez pontosan.? mik a nagy fal etikai szabályai. egyetlen egy kötélhosszban sem szabad egyszer sem beleesni. vagy ha beleesik az ember mindig a standtól kell újramászni rotkreis esetleg pp stílusban. vagy rp. ? Mi számít egyáltalán nagyfalas megmászásnak.? ezekre mindig is kíváncsi voltam előre is köszönöm.
b
Fábián Levente
...
Írta: Fábián Levente, 2010 október 20.
Kedves Gábor!

Általában az a jellemző, hogy ereszkedésből nittelnek. Top-Rope próbálgatják az utat és megnézik, hova kellene nittet tenni, van-e ott akasztó fogás, elég kompakt-e a szikla, megfelelő lesz-e a köztes táv, nem fog-e felfeküdni a köztes karabinere, nem eshetünk-e párkányra stb. Miután bekerültek a nittek, utána dolgozhat rajta az építő vagy kitaláló. Nem ritka, hogy aki kiszúrja az útvonalat nem ért a nitteléshez és ezért tapasztalt útépítőt kér meg az út kinittelésére. Ettől még az első megmászás joga a kitalálóé. Nem jellemző az alulról nittelés, ez inkább nagyfalon fordul elő. Ilyenkor skyhook-ban vagy mikroékbe ül a mászó, felhúzza a fúrót és reméli nem akad le a skyhook. Yosemite-ben például a felesleges nittek elkerülésére csak kézi fúróval lehet utat építeni. Így csak oda kerül, ahol saját köztessel – jellemzően friend – nem megoldható a biztosítás, de ez már a nagyfal kategóriája. Ma már aksis fúrókat használnak nitteléshez. Régebben még kompresszoros fúrók voltak a "divatban", például a Cerro Torre Kompresszor útja innen kapta a nevét. Kovács Tamás és Urbanics Áron 2008-ben mászták ezt az utat és a falban hagyott kompresszort le is fotózták. Meg kérem őket, hogy valami elérhető helyre tegyék ki.

Kedves Zsolt!

Köszönjük a felajánlást lehet, hogy élni fogok vele. Igazad van, kétségtelenül jellemző. Eredetileg azért nem írtam bele a bejegyzésbe (de már korrigáltam), mert a Szlovén és Olasz mászókhoz képest mi kispályások vagyunk ami a kiabálást illeti.

Kedves Mr. Bálint Izer from Hungary!

Cseréld le a profil képed kérlek smilies/smiley.gif A te kérdésed is bekerült a bejegyzésbe.

Köszönöm az észrevételeket srácok és örülök, hogy meg mozgatta a gondolataitokat!

Levente
0
...
Írta: Álmos, 2010 október 24.
Szia Levi!
Szerintem is nagyon hasznos dolgokat említesz a bejegyzésben.
Azonban egy -mostanság elég gyakorivá vált- dolgot kihagytál, amely a kitörött fogások visszaragasztása.
Ez a -mondjuk úgy "hagyomány" tiszteletből- elkövetett konzerválása a sziklafelületeinknek, szerintem ütközik minden olyan természetbarát felfogással, amit MI mászók általában elmondunk magunkról.
Arról nem is beszélve hogy a baleseti kockázatokat nem kis mértékben növelheti, ha például egy 10 dkg-s kő helyett, egy összeragasztott 4x10 dkg-s kő esik ránk vagy a biztosító emberre.
Summázva, örülnünk kéne amikor egy kiszakadó fogás nem talál el minket és nem vissza tenni oda ahonnan azt az elemek már letaszajtották, ezzel újabb esélyt adva a kőhullásra!
Üdv: Álmos
Fábián Levente
...
Írta: Fábián Levente, 2010 október 25.
Szia Álmos!

Köszi, valóban kimaradt. Vitassuk meg aztán kiegészítem a bejegyzést, csak ehhez nem biztos, hogy elég nagy sokaság olvassa ezt a témát.
Nem értek veled egyet. Nekünk síkvidéki ország lévén nagyon kevés szikla adatott. Abban az esetben ha egy kulcsfogásról van szó, akkor szerintem vissza kell ragasztani. Ma már vannak olyan kétkomponensű ragasztók, amik szinte jobban fogják a követ mint ahogy az kialakult. Így a kőhullás veszély már nem annyira áll fenn. Egyébként sajnos mi vagyunk óvatlanok. Én is. Nem használunk sisakot mászó iskolában, vagyis csak kevesen. Pedig kellene. Azért sem értek veled egyet, mert a mi szikláink bizonyos hányada kőbánya volt. Igaz ezek nem mászás céljára lettek kivésve, de nem természetes képződmények. Így nem érzem a környezet természetes folyamataiba a kelleténél nagyobb beavatkozásnak abban az esetben, ha ez helyre állítás céljából történik. A hulló kövek nagy részét mi magunk szakítjuk ki mászás közben.

Várom a véleményed az érveimmel kapcsolatban.

Üdv.:
Levente
0
...
Írta: Álmos, 2010 október 25.
Szia Levi!
Akkor folytassuk...
Azzal hogy hogy kitörik valami az útból, megváltozik a felület, ha úgy tetszik, megnyílik egy "új út". Attól hogy az "új út" mászhatatlannak tűnik, attól még nem az és idéznék:
"ha nem vagyunk elég jók, hogy vésés, fúrás vagy ragasztás nélkül megmásszuk egy vonalvezetését a falnak, akkor talán nem dolgoztunk eleget"
Egyébként én teljességgel megértem azt a felfogást, hogy sík ország vagyunk és vigyáznunk kell a szikláinkra, itt megint csak idéznék:
"Elvégre a természetet csak használhatjuk, nem tulajdonoljuk."
Én is, mint a legtöbb ember a Földön szeretem a kiszámíthatóságot és az időt álló dolgokat, amikre lehet számítani. Viszont amikor elkezdek mászni, hegyet vagy sziklát, akkor ezeket szépen levetkőzöm, mert el kell fogadni hogy minden változik.
Amúgy amikről itt mi beszélgetünk, szerintem "mászó ideológiai" könyveket lehetne írni smilies/cheesy.gif
A biztonság. Igen tudom hogy a kétkomponensű ragasztók fognak mint állat, DE mihez ragaszod hozzá a követ??? -> kőhöz!!!!!...
és amikor azok a nagy gonddal összelegózott darabok egyben jönnek le akkor mindenki feld.#.#.hatja a sisakját, már ha van a fején.
Úgy látom hogy olyan tevékenység ez, mint a CO2 kibocsátás nem most okozza a problémát hanem majd 20,40,80 év múlva,amikor már vagy nem lesz mihez ragasztani, vagy lassan elengednek a ragasztók. Különben is had törjenek azok a fogások unokáink annál keményebb mászók lesznek!
Viccet félretéve, szerintem érdemes ezen elgondolkodni!
Üdv: Álmos
Fábián Levente
...
Írta: Fábián Levente, 2010 október 25.
Szia Álmos!

Kicsit kiforgatod a szavaimat vagy szándékosan félreérted. Vissza ragasztani egy kitört fogást nem egyenlő azzal amikor felveszel egy követ a földről és a falra ragasztod. Az előbbi esetben illeszkedik, utóbbi esetben elüt az összkép. Nem csak nehezítheti, hanem könnyítheti is az adott fokozatot a kitört fogás. Szóval az unokáink nem nyernek vele semmit, sőt veszítenek. Legalábbis én így látom. Attól az egy fogástól nem nyílik új út, de a meglévő megváltozik. Vagy te gyorsan megmásznád újra és OS-ként értékelnéd tekintve, hogy az már egy új út? Költői kérdés tudom, hogy ez nem merül fel benned, de akkor az érved nem egészen helytálló. Nehezebb vagy könnyebb lesz, pár mozdulat változik, de a többi nem. Ha lényegében nem változik a karakterisztika, a nehézség, akkor győzött a természet és nem ragasztják vissza. Ezért beszéltem kulcsfogásról.

Üdv.:
Levente

Szólj hozzá Te is!
smaller | bigger

security code
Írd be a képen látható karaktereket


busy
FacebookTwitterIWIWSatartlapGoogle bookmarkUrlGuru.huBlogter.huvipstart.huLinkter.huDiggDel.icio.us